A legszebb szoba, amit valaha láttam

Volt egy kis tavaszi kiruccanás még március végén, teljesen egyedül, hogy kicsit megszabadulhassak az egész éves stressztől még a nagy nyár eleji hajtás előtt. Idén annyival egészítettem ki ezt az amúgy rendszeres szokásomat, hogy igyekeztem magamat teljesen elvágni a környezetemtől. Laptopot nem vittem magammal, a telefonomat is csak a biztonság kedvéért, a szállásfoglalásnál az internethasználat lehetősége nem volt szempont. Még fényképezőgépet sem vittem magammal – ezt mondjuk utólag bánom.

Az úti cél természetesen külföld volt, hogy biztosan ne találkozzak senkivel az ismerőseim közül, és ehhez Madrid tökéletes választás volt. A szálloda nem mutatott túl sok képet a szobákról, de amit láttam, az pont megfelelt, így nagyon gyorsan lefoglaltam egy egyágyasat. Csodálatos hetem volt, sikerült teljesen feltöltődnöm, sokat jártam a várost, és ami a legfontosabb: semmit nem csináltam.camping-624628_640

Nem voltam igazi turista, nem kerestem fel céltudatosan a város nagy nevezetességeit, nem fényképeztem le magam sehol. Csak élveztem a szabadságom. Egyvalamit viszont nagyon szerettem volna megörökíteni: a szobámat.

Az valami gyönyörű volt! Egy hatalmas ágy, klasszikus spanyol bútorok, hatalmas ablakok, amiken keresztül áradt be a napfény. És ami a legjobban megfogott: egy nagyon hangulatos, hihetetlenül szép kandalló állt éppen az ággyal szemközti falnál, felette egy nagy festménnyel, ami egy spanyol tájképet ábrázolt.

Olyan meseszerű volt az egész, hogy el se akartam hinni, sőt, az első napokban szabályosan arra vártam, mikor kopogtatnak az ajtómon, hogy kiköltöztessenek, mert véletlenül egy hercegi lakosztályt kaptam.

Mindennél jobban fáj, hogy nem tudtam egyetlen képet sem készíteni róla, de fontolgatom, hogy jövőre visszamegyek, és minden négyzetcentiméterét lefotózom. Jövőre lehet várni egy egész galériát a képekkel!