A megmentett nyaralás

Tinédzser korom óta imádok utazni, körbe jártam már szinte egész Európát és voltam már Kínában, Mexikóban és Egyiptomban is. Szóval megfordultam már egy jó pár helyen. Valahogy úgy vagyok vele, hogy az élmények számomra sokkal többet érnek, mint bármi más, amit pénzzel lehet megvásárolni. Soha egy fél pillanatig sem merült fel bennem, hogy miután megérkezett a fizetésem, ruhákra és más csecsebecsékre költsem el azt. Mármint, elhiszem, hogy a shoppingolás egy élmény, de eléggé silány és ismétlődő dolog, utána pedig csak a megvásárolt termék marad. Szóval én soha nem adtam nagyon az ilyesmire. Csak azoknál a dolgoknál figyelek oda a vásárlásnál, amik hozzá járulhatnak a kirándulásaim és túráim minőségéhez. Ilyen például egy jó túrabakancs, egy kényelmes szandál, vagy egy jó súlyelosztású hátizsák. Mindezek közül pedig a legfontosabb barátom az iPhone-om, amivel megörökítem a kirándulásaimat. Tavaly nyáron azonban történt velem egy borzalmas eset: tönkre ment a telefonom.

Mivel egy színházban dolgozom, ez azt jelenti, hogy június közepétől augusztus végéig teljesen szabad vagyok. Ekkor szoktam utazgatni. Tavaly nyáron is ezt tettem, viszont egy kissé másképp. Tavaly úgy döntöttem, hogy a szokásos két külföldi utazásból a másodikat lecserélem egy hazai, vidéki, pihentető kirándulásra. Vagyok már olyan idős, hogy szükséges legyen egy nagyobb pihenés. Egy egész hónapra kibéreltem egy pont erre a célra kialakított kunyhót egy kisebb faluban és ott terveztem eltölteni a napjaimat, magányosan, meditálva, pihenve és visszaemlékezve eddigi életemre. Hát, a magány az nagyon összejött: alig voltam ott négy napja, amikor az iPhone-om úgy döntött, hogy ő nem akar velem nyaralni tovább. Egyszerűen kikapcsolt és nem indult be többé. Rettenetes érzés volt, hirtelen elvesztettem minden kapcsolatomat a külvilággal. Akár új telefont is vehettem volna, de egyből tudtam, hogy az lehetetlen, hiszen a legutóbbi, finnországi kirándulásom összes emléke ott lapult a memóriájában (a felhőre nem fizettem elő és már rég megtelt, tehát mindent a telefonon tároltam). Nem akartam elveszíteni a képeket és videókat, ezért akcióba léptem.

Bekérezkedtem a helyi katolikus plébánoshoz, aki megengedte, hogy használjam a számítógépét. Onnan írtam minden közeli ismerősömnek, hogy egy kis ideig ne keressenek, de ne is aggódjanak értem, mert minden rendben van. Azért gyorsan elkértem még a húgom telefonszámát és leírtam egy papírra, ha valami gond van, akkor tudjam felhívni őt a vezetékes telefonról, ami a kunyhóban van. Aztán el kezdtem keresni a megfelelő megoldást. Eszem ágában sem volt ezért haza utazni Budapestre, de eléggé elszigetelt helyen voltam és semmilyen iPhone szervizt nem találtam a közelben. Ekkor stratégiát váltottam és rákerestem az iphone akkumulátor csere címszavakra. Áldom az eszem, azóta is, hogy volt olyan okos, hogy nem akadt le az első akadálynál. Máris megvolt a megoldás. Találtam egy szuper szervizt, akik vállalták, hogy országos szinten bárhonnan elszállítják futárral és visszaküldik a telefonokat. Csodásan hangzott és csodás is volt.

Kiírtam a szerviz elérhetőségeit és otthonról, a kis vezetékes telefonról felhívtam őket. Az oldalon szereplő információk szerint 8-10 napba telik egy ilyen javítás az úttal együtt. A kedves hang a telefonban ezt megerősítette, úgyhogy nagyon örvendtem a dolognak. Persze nem tudtam, hogy ez idő alatt hogyan fogok fotókat készíteni, de sikerült meggyőznöm magam, hogy ez nem olyan sok idő és a természet csendjének élvezetéhez és a nyugalomhoz az is hozzá segít, ha nem folyton azzal foglalkozom, hogy lefotózzam, hanem ha valóban megpihenek, és csak magammal foglalkozom.

Megbeszéltünk minden fontos információt a telefonban, azt is, hogy utánvéttel fogok fizetni. Először féltem, hogy csak utalni lehet, de szerencsére az utánvét is opció. Nyilván izgatottságomban nem olvastam el minden infót az oldalukról. Aminek pedig a legjobban örültem, hogy, ha alkatrészcserére szorul a telefonom, akkor gyári alkatrészeket tudnak biztosítani. Persze, van után gyártott is, és az olcsóbb, de én ugyanazt a minőséget akartam mint eddig, tehát az eredeti, gyári lehetőséget választottam.

Másnap már meg is érkezett a futár. A lelkész óta ő volt a második ember, akivel találkoztam és beszélgettem. Jó volt kicsit nevetgélni, főleg amikor elmesélte, hogy mennyire nehezen talált meg. Aztán elment, és elvitte magával az emlékeim egy részét, hogy az ügyes kezű szervizesek újra elővarázsolják.

Nem is tudom elmesélni, hogy milyen érzés volt ez a pár nap. Nyugodt voltam, élveztem a csendet, minden nap hatalmas sétát tettem a környező erdőkben és mezőkön, de azért egy kis óra mindig ott kattogott mélyen bennem és a telefonom érkezését számolta vissza. Megbeszéltem az ügyfélszolgálatos kollégával, hogy amint elkészül a telefonom és átadták a futárnak, fel fog hívni, hogy tudjak róla, hogy ezután már várhatom a futárt. Pontosan egy hétre rá hívott, amikor a futár elvitte a telefont, hogy elkészültek. Mint kiderült, ki kellett cserélni az akkumulátort, de ahogyan megbeszéltük, gyári akkumulátorral cserélték ki. Szerencsére, minden eshetőségre felkészültem (és feltételeztem, hogy nem lesz bankautomata a közelben), úgyhogy bőven volt készpénzem, és két napra a hívást követően, miután kifizettem a szervizt, még mindig maradt annyi, hogy még bőven el tudjam tartani magam a falusi kisboltból a hátra lévő időben.

Mérhetetlen boldogság áradt szét bennem ebben a hátra lévő két hétben. Imádtam ott lenni vidéken, a semmi közepén, és elégedett voltam, hogy most már meg is örökíthetem mindazt a csodát, ami a szemem elé kerül. Sokat nézegettem a telefonomat, forgattam jobbra, balra, és be kell valljam, semmilyen nyomát nem láttam annak, hogy fel lett volna bontva az akkumulátor csere miatt. Úgy látszik nagyon jól dolgoztak ezek a szervizesek. Aztán kíváncsian várom, hogy meddig fogja bírni ez az aksi. Mint már mondtam az elején, mindez tavaly nyáron történt, és azóta hibátlanul működik. Remélem még jó sokáig így lesz. És ami biztos: azóta minden kirándulás után azonnal felmásolom a képeimet a laptopomra, sőt, ha olyan útra megyek, ahol a laptop is velem van, akkor már a nyaralás közben is, ha nem is minden nap, de minden második napon megteszem ezt a gondos lépést. Hálás vagyok a szervizeseknek, hogy vissza adták a finnországi nyaralásom emlékeit, most már tudom, hogy hova kell fordulnom, ha valami gondom akad, de azért bízom benne, hogy ritkán kell találkoznom velük.