Az ausztriai munkák és az én úti célom

ausztriai munkákTudni kell rólam, hogy én hatalmas nagy Gyűrűk ura rajongó vagyok, milliószor láttam már a filmet, olvastam a könyveket, sőt még Középfölde mitológiájáról szóló könyvet is elolvastam. Imádom és mindig is imádni fogom ezt a világot, én ezen nőttem fel. Nem véletlen, hogy gyerekkorom óta a bakancslistámon vagy, hogy elutazzak Új-Zélandra – itt forgatták a Gyűrűk ura és a Hobbit trilógiát is. Érthető szerintem, miért szeretnék ennyire oda utazni.

Most már felnőttem, így az utazás Új-Zélandra már nem csak abból áll, hogy odamegyek turistáskodni, körbenézek és haza repülök. Konkrét terveim vannak, szeretnék egyszer eljutni odáig, hogy más a kiköltözésemet tervezhetem. Azonban ez az álom egyelőre még várat magára, hiszen nem kevés pénzt kell összegyűjtenem ahhoz, hogy ez megvalósulhasson. Nem adom fel, még rengeteg időm van, megalapozom a jövőmet rendesen, hiszen nem kerget a tatár, nem sietek én sehova.

Hál istennek a családom és a barátaim is mindenben támogatnak, és szerencsére mindannyiunknak megadatott az a lehetőség, hogy ha nem is gyakran, de legalább évente egyszer sikerül elutaznunk valahova, hogy kicsit kikapcsolódjunk.

Azonban mindenkinek van legalább egy olyan utazási célpontja, ahova élete során legalább egyszer szeretne eljutni. A legjobb barátnőm például a tengert szerette volna látni, és sikerült is neki. Bár neki szerencséje van, mert a testvére elköltözött Olaszországba, így gyakran meg tudja őt látogatni, és ami a legszuperebb ebben, hogy a testvére 10 percre lakik a tengerparttól, ahol egész nyáron lubickolhat a tengerben és napozhat a parton.

Azonban az utazás költségekkel jár, egy nyaralás eléggé drága is lehet, így sokan már télen elkezdenek rá spórolni, hogy nyáron egy klassz nyaralást összehozzanak.  Ez nálam sem volt másképp, elhatároztam, hogy egy év múlva szeretnék elutazni Új-Zélandra. Ehhez azonban nem kis összegre lenne szükségem, így elkezdtem gondolkozni, hogyan oldjam meg ezt a problémát. Hitelt semmiféleképpen nem szerettem volna felvenni, kölcsönkérni sem szerettem volna a szüleimtől, viszont azt is tudtam, hogy az itthoni fizetésemből nem fogok tudni annyit félretenni egy éven keresztül, hogy az álmomat meg tudjam valósítani.

Kutatni kezdtem az interneten, kérdezősködtem az ismeretségi körömben, és egyszer csak megtaláltam a megoldást a gondomra. Számtalan állásportált és weboldalt végigböngészve arra jöttem rá, hogy az ausztriai munkák nagyon kedvezőek, jól fizetnek és ezért nem is kell olyan messzire mennem. Izgatott voltam, hiszen semmi akadályát nem láttam annak, hogy Ausztriában vállaljak munkát. Beszélek németül, közel leszel a családomhoz és a barátaimhoz, kipróbálhatom magam új területen és még új barátokat is szerezhetek. Számos ausztriai munkák közül válogathattam, én azonban a vendéglátás mellett döntöttem, és egyáltalán nem bántam meg.

Elmeséltem egy barátnőmnek, hogy min töröm a fejem, és neki is nagyon tetszett az ötlet, és szerencsére nála sem ütközött akadályba az ausztriai munka gondolata, hiszen ő is beszél németül. Őt is motiválja, hogy szeretne mihamarabb Amerikába menni, neki ez a gyerekkori vágya. Megbeszéltük, hogy közösen jelentkezünk, válogatunk egy kicsit, hiszen számtalan ausztriai munkák közül tudunk választani, szerencsére a nyelvtudásunk sem gátol ebben.

Jelentkeztünk közösen a barátnőmmel és egy előzetes német nyelvű interjú után pár nappal már konkrét ajánlatunk is érkezett, így gyorsan elintéztünk itthon minden fontosat, összepakoltunk, lebeszéltünk mindent a munkáltatóval és indultunk Ausztriába! Nagyon örülök neki, hogy együtt mentünk, így nem éreztem egyedül magam, és az idő is sokkal hamarabb eltelt. Nagyon élveztük a munkát, kellemes környezetben dolgozhattunk, fantasztikus kollégáink voltak, és miután a szezon véget ért, és hazautaztunk, örömmel konstatáltuk mindketten, hogy a kemény munka által most már meg tudjuk valósítani az álmainkat is.  Most már csak el kell intéznem a vízumot, szerezni egy szuper állást és lakást, és onnantól kezdve már rajtam áll, mikor valósítom meg az álmomat. El se hiszem, hogy most már nincs, ami gátolna, ami miatt még várnom kellene, úgyhogy izgatottan készülök a változásra, lehet, hogy legközelebb már az ott készült fotóimat posztolhatom az interneten.

Hát nem nagyszerű?