Flottakezeléssel valóra válhat egy álom

By | március 23, 2014

Egy évet Angliában tanultam a mesterszakom elvégzése alatt. Természetesen nagyon sok és sokféle emberrel találkoztam. Néhányukra tisztán emlékszem.

Volt egy srác, jogot tanult az egyetemen, pedig a legkevésbé sem volt hozzá kedve. Saját bevallása szerint, inkább cukrásznak ment volna, de az a szülei számára elfogadhatatlan lett volna. Őszintén, akkor sem értettem és most sem igazán értem, hogy hogyan lehetnek szülők ennyire szűk látókörűek. Hiszen, ha a gyerek egyáltalán nem akarja, amit én akarok, akkor nem biztos, hogy az a legjobb mód, ha mégiscsak ráerőltetem az akaratomat. Persze most nem az egészen kicsi, hanem a már felnőtt gyerekekről beszélek.

Egy másik srác, akivel akkoriban nagyon szimpatizáltam, szintén jogot tanult, de mellette dolgozott egy tartós bérlettel foglalkozó cégnél. Ő pont az előbb említett fiú ellentéte volt, mert olyat tanult, ami teljes mértékben érdekelte, a munkáját is ő választotta, és nem azért, mert különösen jól fizetett, hanem mert mindig is rajongott az autókért. Hát nem érdekes, hogy két mennyire különböző életút? Pedig feltételezem, hogy mindkét fiút szerették – és szeretik – a szülei… csak nem mindegy, hogy hogyan.

Tartós bérlet

Tartós bérlet